Nyelvészetet és irodalmat tanultam. Olaszt és magyart a pesti Bölcsészkaron. A nyelvészetet jobban szerettem. Átláthatóbb. Az irodalom titokzatos és kiismerhetetlen. Minél többet látsz meg benne, annál több ponton találkozik az ismeretlennel.
Egész életemben írtam. Egy ideig csak fejben. Nem tudom, ennek van-e itt jelentősége. A humoromat gyerekkoromban a nagynénémtől próbáltam elsajátítani. Azóta is ő csiszolgatja. (Szintén bölcsész.) El is kezdtünk közösen egy drámát írni – ő tizenöt volt, én hét – Andreasz, a görög címmel. Antik görög tragédiának készült, de nem lett belőle semmi.
Végül egy pszichológus tanácsára lettem író, akihez egy hosszú betegség után kerültem. Három ülés után megállapította, hogy pszichésen többnyire rendben vagyok. De aki ilyen szélsőséges szenvedéllyel éli a hétköznapjait, az minimum menjen írónak. Lehet reklamálni. (Név és cím nálam.)
